Lorem ipsum

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua.

Dolor sit amet

Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Consectetur

Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Eiusmod tempor

Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Eiusmod tempor

Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Consectetur

Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Dolor sit amet

Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Lorem ipsum

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua.

Capstan

Miss Ann Smyth első napja a St. Winnifred's-ben

Egy rövid történet négy részben

Mellett

Capstan

Miss Ann Smyth első napja a Szent Winnifred 1. részében - "Maradj távol a fűtől" - vagy más

Bevezetés:

Annabel Frances Plympton-Smythe egy igazán gyönyörű fiatal hölgy volt. Mindössze öt láb magas volt, édes és kedves karakterrel és gömbölyű alakkal rendelkezett. Ő is félelmetesen intelligens volt, és természetes jó ízlése volt. Teknősbéka keretezett szemüvege mögött szép vonásait figyelemre méltó mélyzöld szemei fokozták; míg a természetesen hullámos és buja gesztenye haja elérte, hogy csak a válla alatt. A mellei arányosak voltak a méretével, és bár úgy vélte, hogy jól lekerekített alja túl nagy, a legtöbb férfi megfigyelő könyörögne, hogy különbözzön.

Sir John Plympton-Smythe, a híres és nagyon gazdag iparos és a kormány támogatójának egyetlen lánya, apja Margaret Thatcher kormányának különleges tanácsadója volt mintegy két évvel korábban. Nagyon nagy hangsúlyt kapott, és jelenleg olyan ötleteken dolgozik, amelyek javítják az oktatást az ipar javára. Bár Sir John várhatóan a következő újévi kitüntetési listán emelkedik fel a ranglistára, kevés levegője és kegyelme volt. Szerető apja volt két fiának, akik mindketten felsővezetői szerepet töltenek be a cégnél, és különösen a sokkal fiatalabb lányának. Meglepődött, mégis támogató volt, amikor Annabel elmondta neki, hogy nagy horderejűsége miatt azt akarja, hogy a Saint Winnifred's-be való jelentkezés Ann Smyth nevében legyen, és ezt a következő sikeres interjúban világossá tette.

A Szent Winnifred Lányiskola kiválasztása könnyű volt. csak egy rövid autóútra volt az apja hatalmas otthonától, így most már gyakorlatilag "nappali lány" lenne, ami üdvözlendő változás az előző iskolájához képest, ahol bentlakásos volt. Az a tény, hogy hosszú távú barátja, Peter is a közelben élt, most befejezte tanulmányait, további bónusz volt.

*****

A ciklus első napja - Találkozás Miss Baxterrel

1985^{. szeptember 9-én}, hétfőn, a ciklus első napján, gyönyörű késő nyári reggelként virradt, sütött a nap, és "Ann" mosolygott. Ez volt a harmadik látogatása a St. Winnifred's-ben, a kétnapos interjúja és az előző délutáni látogatása után; amikor adminisztratív ügyekkel foglalkozott, megismerkedett az elrendezéssel, azonosította a formatermét és az íróasztalát, és gondoskodott arról, hogy minden készen álljon az első napjára.

Ruby színű Triumph TR-7 Convertible-jét a hátsó parkolóba vezette, amelyet megosztottak a személyzet és a prefektusok és a parkolási engedéllyel rendelkező hatodik formájú diákok között. Az igazgató régi, sötétkék Rover P5b-je mellett parkolva Ann felemelte kis autójának tetejét. Ezután benyúlt a táskájába, kihúzta a hajkeféjét, és gyorsan visszacsúszatta a haját az engedelmességbe a nyitott tetejű meghajtó után.

Az órájára pillantva látta, hogy huszonnégy óra van, és tudta, hogy tíz perc múlva találkozója van az igazgatóval. Ez volt az első találkozója Dr. Patrick Waker M.A. D.Ed.-vel, aki nem volt diszkontálva, amikor kihallgatták, és jó benyomást akart kelteni. Nem késne el. Ann lesimította meglehetősen okos, sötétkék ruhájának szoknyáját, amelyet fehér horgolt rózsák díszítettek, ami elegánsan megmutatta alakját és cserzett arcszínét.

Azonnal értékelte a különbséget a Szent Winnifred és az előző iskola között. Itt a hatodikoknak nem kellett viselniük az iskolai egyenruhát. Csak az iskolai szabályokban foglalt "útmutatásnak" megfelelően kellett öltözniük, amelynek egy példányát tizenhat oldalas A5-ös füzet formájában barna bőr válltáska formájában hordozta. Ahelyett, hogy követte volna az utat, Ann úgy döntött, hogy átvágja a makulátlan gyepet. Az út szélén lévő fehérre meszelt kavicsokon átlépve okos fekete, lakkbőr, alacsony sarkú cipőjét a puha fűre állította. Csak fél tucat lépést tett meg, amikor egy hang volt mögötte.

"És mit gondolsz, hová mész, ifjú hölgy?" Ann megfordult, és megállapította, hogy a hang egy mintegy ötvenéves ősz hajú hölgyben testesült meg, tweed szoknyába, megfelelő kabátba és csipke-felbarna cipőbe öltözve; A személyzet egyik tagja, akivel még nem találkozott.

Ann még mindig mosolygott, és a jobb kezét kinyújtva a tanár felé sétált.

"Ann Smyth, egy "y"-val. Ez az első napom, és csak az igazgatóhoz akartam menni."

"Maud Baxter, én vagyok a tudomány vezetője. Tudod, a füvön való átjárás még a személyzetnek sem tilos, nemhogy a diákoknak? Milyen témákat veszel Ann-nek?"

Ann emlékezett arra, hogy Szent Winnifred személyzetét és a hatodikosokat arra ösztönözték, hogy keresztény nevükben szóljanak egymáshoz. "Örülök, hogy találkoztunk, Maud, az én tantárgyaim az angol nyelv, az angol irodalom és a német. Sajnálom, nem tudtam a fűről."

Ann nem vette észre, hogy Miss Baxter egy kemény hátú A5-ös párnát húzott ki a kabátzsebéből. Vagy hogy Maud ezután gyorsan kitöltötte a felső lapot, letépte a perforált papírt, összehajtotta, és egy ragadós címkével rögzítette, amelyet a pad belső elülső burkolatáról leválasztott.

"Nos, most már tudod! Nagyon fontos, hogy a személyzet és a hatodik korábbiak jó példát mutatnak a fiatalabb lányoknak. Ann, jobb, ha nem váratja meg Dr. Wakert; és mivel amúgy is odamész, odaadnád ezt neki?"

"Természetesen, Maud, boldog lennék. Köszönöm a tanácsot, a jövőben óvatosabb leszek. Később találkozunk."

*****

Ann lelépett, felgyorsította a lépését, és ezúttal követte az utat. Lenézett a hajtogatott sötét krémpapírra. A jegyzet tartalma el volt rejtve, de a látható oldalak az iskola címerét az egyik felére, a másikra pedig az "Igazgatónak" viselték. Mögötte Maud elmosolyodott, és az út szélére sétált, mielőtt lecserélte a "tartsd távol a füvet" táblát; amely nyilvánvalóan "elesett", és arccal lefelé feküdt.

Körülbelül 25 méterre a főépület bejáratától Ann észrevett egy másik azonos papírdarabot az úton, amely szintén "Az igazgatónak" volt megjelölve, alig állva meg a lépésében, lehajolt és felvette. Mindkét üzenetet egyszerre tudja közvetíteni.

Ahogy Ann közeledett a bejárathoz, egy fiatal hölgy, aki halványszürke öltönybe öltözött, térdig érő szoknyával, az ellenkező irányba sietett el. A csinos szőke, aki körülbelül öt láb hat hüvelyk magas volt, vékony alakkal, és lófarokban viselte a haját, puha hátú piros mappát hordozott, és nagyon aggódott.

A főbejáraton áthaladva Ann jobbra fordult, és belépett a titkár irodájába. Azonosította magát az asztal mögötti hölgynek, aki furcsa módon kissé zavartnak tűnt. Ann ezután arany betűkkel kopogtatott a sötét fa ajtaján az "Igazgató" szóval. Pontosan 8:30 volt.

*****

Találkozó az igazgatóval.

Az ajtó másik oldalán Dr. Waker 18 kőalakja alig várta, hogy lábadozása után ismét "felvegye az uralmat". A mahagóni talapzata mögött a kárpitozott "kapitány" forgószékében ülve a szinte teljesen kopasz hatvanéves zöld, háromrészes öltönyt viselt, amelyen akadémiai ruháját viselte. Tisztában volt azzal, hogy a nyár folyamán egyáltalán nem tudott lefogyni, és hogy bőséges gyomra, amely a nadrágja derékpántját átborította, a mellény gombjait feszíti.

Patrick valóban kedves és tehetséges tanár volt, aki még mindig tanította szeretett történelmét, amikor időt tudott megtakarítani adminisztratív feladataitól. Szilárdan hitt az udvariasság, a komportment és a fegyelem "hagyományos értékeiben". Siratja a Birodalom elvesztését, a társadalom iránti tisztelet és tisztelet hiányát, és "Canute-szerű", bátran részt vett a dagály visszafogásában.

Ha őszinte volt önmagával, ami általában volt; tudatában volt annak, hogy bár tudatosan soha nem büntetne igazságtalanul, bizonyos mértékű megelégedést szerzett abból, hogy papucsát, tawse-ját vagy nádját egy vonzó fiatal hölgy megérdemelt hátára alkalmazta; Hogy megbüntesse vétkeit, és visszaálljon a helyes útra. Azt is felismerte, hogy ez valami elismert, de nem neheztelt, az ő "Fiatal Hölgyek". Nem tudták azonban, hogy ő is tudja, hogy a beceneve a végzős lányokkal "Paddy-Wacker".

*****

Dr. Waker közel fél órán át ült az asztalánál, miután befejezte az összeszerelési jegyzeteit, és alig várta, hogy üdvözöljön egy új tanulót az alsó hatodikban és a modern nyelvek személyzetének új tagját. Hallotta a kopogást, és határozott hangon azt mondta: "Gyere!"

Ahogy Ann belépett, az igazgató udvariasan felállt, hogy üdvözölje őt, mint minden hölgy számára, bármi is legyen az oka annak, hogy beléptek az irodájába. Értékelte udvariasságát, észrevette a mosolyát, és előrelépett, hogy üdvözölje őt.

Patrick szeme befogadta a gyönyörű fiatal hölgyet előtte. Szép haja, édes arca, szép szemüvege, zöld szeme és varázslatos mosolya; könnyű, alakot ölelő ruhája, amely három hüvelykkel a térde alatt ért véget, fehér csipkés harisnya és fényes fekete cipő. A női tökéletesség egy apró darabja. Elkezdett mozogni az asztalán, hogy találkozzon vele, kezet rázzon vele, és vezesse őt egy fotelhez. Ezután észrevette a bal kezében lévő két jellegzetes hajtogatott formát, és megállt. Kinyomta a mosolyt az arcáról, és a "szigorú igazgató" kinézetével helyettesítette, és visszaköltözött az asztala mögé.

*****

So, this was the new sixth-former then. Her first full day at St. Winnifred’s and she had already collected TWO punishment slips by eight-thirty in the morning. This one, who looked as if butter would not melt in her mouth, was going to be a challenge if her behaviour was not quickly nipped in the bud. Inside he was smiling.

Ann noticed his change of expression and frowned, wondering what was wrong. She altered her path to match his movements. As their hands were about to touch over the desk, and she prepared to introduce herself, she heard the headmaster’s deep voice.

“And you are?”

"Ann Smyth, igazgató úr, nagyon örülök, hogy itt lehetek és végre találkozhatok Dr. Waker úr." Kezet ráztak, és melegnek és szilárdnak találta a markolatát.

"Nos, Miss Smith, üdvözlöm önöket a St. Winnifred's-ben." Ahogy a kezük elvált, a bal kezében lévő formákhoz gesztikulált. "Azt hiszem, ezek nekem valók." Csalódásra kényszerített, hogy helyettesítse a hangjában lévő izgalmat.

"Igen, Dr. Waker." Ann nem volt teljesen biztos benne, hogy helyénvaló-e a keresztény nevét használni. Egyesére adta át neki.

"Ez Miss Baxtertől van. Tényleg nem tudom, kitől származik a másik, megtaláltam az úton, és úgy gondoltam, hogy el kell hoznom neked."

Patrick megkönnyebbülten sóhajtott fel, az előtte lévő kedves lénynek végül is nincs szüksége a nádra az első napján, bár valószínűnek tűnt, hogy még mindig meleg fenékkel hagyja el a tanulmányát. A második hangot az egyik oldalra tette, majd hagyta, hogy a szeme az asztala végén lévő öt sárgaréz horog felé nézzen jobbra. Ezekből a horgokból felfüggesztették; három görbe kezelésű, különböző hosszúságú és vastagságú rattan nád, egy félelmetes megjelenésű skót tawse és egy bőr talpú szőnyeg papucs. Közvetlenül a szomszédban volt egy fekete bőrkötésű könyv, az iskola címerével aranyban és azonos színű betűkkel:

"Szent Winnifred Lányiskola

"BÜNTETÉSI KÖNYV"

Ann tekintete követte az igazgató tekintetét, és veleszületett önbizalma ellenére kissé nyugtalannak érezte magát.

Ann meglepődött, hogy még mindig nem hívta meg, hogy üljön le, és az asztala előtt állt, kezével összekulcsolva előtte, miközben az igazgató feltörte a pecsétet Maud jegyzetére, és beszkennelte a tartalmát. A kifejezése nem adott el semmit, majd megszólalt.

"Nem egy jó kezdet, Ann, egyáltalán nem egy jó kezdet."

"Igazgató?"

Nem veszed észre, hogy az összes alkalmazott és a hatodikos egyik fő funkciója, függetlenül attól, hogy prefektusok-e, mind az osztályteremben, mind azon kívül, az, hogy példát mutatjon a többi diáknak általában a kommunikációban és a viselkedésben? Ez magában foglalja az iskolai szabályok szigorú betartását, nem Ann?"

"Persze, igazgató."

"Szóval! Amikor egy fiatal hölgy az egyik ilyen vezető pozícióban megszeg egy iskolai szabályt, és szándékosan teszi- e, milyen példát mutat ez az iskolának, Annnek?

"Szegény ember, igazgató."

"Egy nagyon szegény Ann"

"Igen, igazgató"

“And we simply cannot have that, can we Ann?”

“No, Headmaster”

“So, Maud Baxter informs me that you deliberately stepped over the white stone barrier and walked across the lawn until she stopped you.”

“Yes Headmaster, I’m sorry but...” She stopped as Patrick held up his hand.

“Do you have your copy of the school rules Ann?”

“Yes, Dr. Waker, it’s right here.” Ann unfastened the clasp to her bag and withdrew the booklet.

“Turn to page 14, what does it say about moving between the carparks and the main building?”

“It says ‘The only acceptable route is via the paths and the lawns are not to be used as a shortcut’ Headmaster.”

“So, you have, on your first day, already deliberately broken a school rule.”

“I’m dreadfully sorry headmaster, it won’t happen again; but it really wasn’t deliberate.”

Patrick was now inserting an angry tone into his voice, “Rubbish! How long have you had a copy of the rules?”

“Since the day I came here for my interview, headmaster.”

“But you decided that they were of so little consequence that you needn’t either commit them to memory or abide by them. Anyway, are there not pebbles marking the edges and signs to ‘Keep off the Grass’?”

“I really didn’t see a sign next to the carpark. It’s my first day and I had so much on my mind, I didn’t remember. I wanted to make sure I was in good time to see you, and I so wanted to make a good impression.” Ann knew she was rambling and breathless and felt herself blushing.

“Not good enough Ann, not good enough by a long chalk. What sort of impression do you think you have made this morning?”

Ann felt her eyes prickling and her head dropped. Her reply was little more than a whisper.

“A very poor one I am afraid, Dr. Waker”

“If you had been in the ‘first year’ and were sent to me with a note like that, do you know what would happen?”

“No, Headmaster.”

“You would be over my desk for two strokes of the slipper. To teach you that rules are there to be obeyed not ignored.”

Ann felt her blush deepen; she hadn’t been spanked at school or at home since she was eleven. Without being aware of it her hands crept around to cup her bottom over her dress. The gesture slightly enhanced the prominence of her breasts and was not lost on the headmaster.  Patrick was forced to suppress a smile.

“Oh!”, Ann’s pretty mouth made a perfect ‘O’ of surprise.

“But you are not a little first year, are you Ann?”

“No Dr. Wack…er.”

“And therefore, your fault, and its poor example to others, is more serious.  The punishment, therefore, needs to be commensurate with the fault, does it not Ann?”

“But you can’t punish me, headmaster, I’m…”

Patrick was not having this, he needed to impose his authority on this unruly sixth former.

“Ann!” His expression was stern although his voice was soft and tinged with disappointment. “I not only can but I shall! Bend over the desk right NOW! You will be getting SIX with the slipper, over your skirt, you insolent baggage!”

Thwarted in explaining her reason, Ann now just felt outraged as she snapped back.

"Nem! Nem teheted, nem engedem!" Ann felhajtotta a haját, és lepecsételte a kis jobb lábát.

Patrick úgy döntött, hogy blöffnek hívja, biztos volt benne, hogy a szülei nagyon nem lesznek elragadtatva, ha az első napján ténylegesen kiutasítják. A prospektus egészen világos volt a testi fenyítésről a hatodik formában.

"Nagyon jól, mivel ez az első napod, és úgy tűnik, hogy nem áll szándékod betartani a szabályokat, mint mindenki más, most elhagyhatod az iskolát. Felhívom apádat, hogy begyűjtselek."

Ann rájött, hogy mennyire zavarban és csalódott lesz az apja. Mindkét alternatíva lehetetlen volt számára. Minden álma szertefoszlott, mert a füvön sétált; vagy egy papucs, az ő korában! Minden természetes nyugalma és önbizalma elhagyta őt, és koldulni kezdett, mivel a szeme könnyektől telt.

"Ne, kérlek! Nem adnál nekem egy esélyt, mondtam, hogy nagyon sajnálom, és nem teszem meg újra. A St. Winnifred's-be jönni egy lehetőség volt számomra. Kérem, igazgató úr!"

Nézem a zúzott arckifejezését, és látom az első könnyet. "Paddy-Wacker" tudta, hogy nyert.

"Tudod, hogy megérdemled a büntetést, ugye Ann? Megadtam neked a választásaidat, ifjú hölgy, aminek így is kell lennie; Hívjam fel az apádat, vagy lehajolsz az asztal fölé? Bár a kitörést követően most hat lesz a tawse-val a papucs helyett. Ideje, hogy döntsd el Annt?"

Teljesen legyőzött, pislogott, hogy visszaverje a könnyeket és az arcát élénkvörös, Ann meghozta a döntését. Szó nélkül előrehajolt, és áthajolt a széles bőrtetős íróasztalon. Anne apró termete azt jelentette, hogy ki kellett nyúlnia, hogy megragadja a túlsó oldalt, és a lábujjai csak megérintették a mély halomszőnyeget. A melleit a bordó, aranybarakott bőrre lapították, és elfordította a fejét, hogy elforduljon az igazgatótól. Azt akarta, hogy irányítsa gyors légzését, megpróbált pihenni, és becsukta a szemét.

Patrick eased his way around his desk and unhooked the tawse as he passed. He caressed the eighteen-inches of supple quarter-inch-thick leather with his fingers and gazed admiringly at the sight before him.  The side view was impressive enough, although he could only see the back of her head and her beautiful chestnut hair. Her bent-over position showed off her figure to perfection, despite having her lovely breasts flattened against the desk surface. It was as he moved further round that he saw that the dress had stretched to display a truly magnificent bottom, sheathed in blue and decorated by pretty little roses. He was going to enjoy this.

“Hold tight Ann, six quick strokes and we can put this unfortunate matter behind us. Honour will be satisfied and the necessary example made. You will have been punished and forgiven, and will hopefully remember to follow the rules and comport yourself appropriately in future.”

“Yes, headmaster.”, Ann’s voice was barely a whisper.   

*****

The first firm stroke of the tawse arrived without warning across the centre of the delightful derrière, with a SHWWAPP, causing the curvy buttocks to wobble.

Ann gasped at the stinging pain and her knuckles whitened as she clasped the desk-edge tightly. Her eyes opened wide with shock and were quickly pressed shut again. ‘This is impossible it cannot be happening’, but her bottom told her otherwise. Less than five seconds later, the Scottish punishment strap landed again just below the first band of fire and Ann let out a quiet ‘Ow’. This was far worse than she had feared, she remained in position and whispered, “gosh, that really hurts!” Her right toe left the carpet and then Ann crossed her ankles.

The headmaster’s hearing was acute and he smiled to himself. An elegant and refined young lady.

With a chuckle, he replied. “Yes, Ann, that IS the general idea. Hold still!” As he spoke, he placed his left hand on the small of her back; partly to restrain her but mainly to reassure her. SCHWAPP!

Patrick had immediately brought the tawse in again to strike the upper part of her elegantly sheathed cheeks, setting them wriggling and gyrating slightly. Sir John’s daughter yelped in pain and screwed up her eyes to prevent the tears from flowing. ‘Halfway’, she told herself, ‘This will soon be over, but how will I ever live this down?’  

Ann was determined not to disgrace herself and clenched her teeth. Strangely she still wanted to impress the admirable Dr. Waker, of whom she had read up before she applied. The same man who, outrageously, was now strapping her bottom and trying to make her cry.

Consequently, when stroke four arrived, two seconds later and just below its predecessor on her womanly curves, the brunette beauty made not a sound. Apart from the wobble as the strap struck, she remained completely still.  Despite himself, the headmaster was impressed but immediately swung the tawse back in for its penultimate stroke. This time he was aiming for the lower curves of Ann’s lovely bottom.

There was just a gasp, as she gulped in air, and her ankles uncrossed and recrossed.

“Last one Ann, you are doing well. Hold still and it will soon be over.” Strangely she found the soft tone of his voice comforting. She made no reply as her jaws remained clamped together.

Patrick altered his stance and bent his knees, bringing the last stroke in with great force and a slightly upward motion across her sit spots.  SCHWAPP! The sound was slightly deeper and the reaction dramatic. Ann’s head jerked backwards and her chestnut curls cascaded in a wave of colour, her eyes flew open staring wildly, as her glasses fell off onto the desk, and a strange high-pitched squeak was forced from between her clenched teeth.  Then resuming position, panting from exertion she reached out and replaced her glasses, relieved that she was not crying, and waited.

*****

The headmaster straightened and looked at the bent-over figure with admiration, imagining what the lovely bottom under her dress would look like after his ministrations. He stroked the tawse and smiled. As he moved back behind his desk, he replaced the strap on its hook.

"Szép munka! Ann, mindenhol, most már felállhatsz. De maradj ott, mert ki kell töltenem a büntetési könyvet, és akkor alá kell írnod. Ezután szabadon visszatérhet az órára. Ma meg kell tanulnod az iskolai szabályokat, és holnap reggel 8:00-kor jelentkezz nekem, és próbára teszlek. Levelet fogok küldeni apádnak is, és..."

"De ebben az esetben az igazgató úr..."

"Nem vitatkozol velem, ugye Ann?"

Ahogy állt, az igazgató szemébe nézett, és megpróbálta felmérni a gondolatait. A kezei óvatosan visszaálltak, hogy megszorítsa égő fenekét. Tudta, hogy elpirul, és úgy gondolta, hogy a szeme kissé vörös lehet, és a haja rendetlenség lehet. Félig elmosolyodott, és a legcsendesebben és tisztelettel válaszolt.

Persze, hogy nem, Dr. Waker. Van egy olyan érzésem, ami nem lenne bölcs dolog." Nem volt jele szarkazmusnak a hangjában.

"Jó kislány! A St. Winnifred's-ben bevett eljárás, hogy a szülőket minden büntetésről tájékoztatják.

"Igen, uram, csak apa valószínűleg több, mint egy kicsit meglepett."

"Nos, ezen nem lehet segíteni." Az igazgató a büntetési könyvért nyúlt, és az arany "Montblanc" töltőtollát kivette a kabátzsebéből, folytatta.

"Most. Új könyv az új tanévre. Dátum: 09-09-1985. Keresztnév? Ann, "e"-vel vagy anélkül?

"Nélküle, igazgató."

"Vezetéknév: Smith..."

"Egy "y" igazgatóval."

Megkönnyebbülve, hogy a korrekció időben jött, mivel utálta a "kikelést", Patrick azt válaszolta: "Igen, természetesen egy "y"-val.

"Forma: 6?..."

Ann csak ezen a ponton jött rá, hogy ez nem az új tanárának tesztje volt, hanem az igazgató valóban azt hitte, hogy hatodikos diák. Még mindig dörzsölte okos fenekét óvatosan, villantott neki egy sugárzó mosolyt.

"Nem tudom, mit akar majd beilleszteni abba az oszlopba, Dr. Waker. Azt hiszem, engem bízott meg azzal, hogy vigyázzak az 1C-ről, igazgató úr, de nem hiszem, hogy ez működni fog."

"Paddy-Wacker" csak bámulta a mosolygó szépséget, előtte állva, az állkapcsa kinyílt.

"MI!"

*****

Ann odahozta a jobb kezét a fenekének dörzsöléséből, és egy megdöbbent és zavarba ejtő Dr. Patrick Wakernek tartotta.

"Miss Ann Smyth, az új angol és német, úrnő, Dr. Waker. Mint mondta, nem ez volt a legkedvezőbb kezdet; De úgy érzem, hogy nagyszerűen fogunk boldogulni. Megígérem, hogy többé nem fogok azon a gyepen járni, és senki másnak sem engedem meg."

"Remélem, igen! Nagyon örülök, hogy helyesen döntöttél, és biztos vagyok benne, hogy nagyszerűen kiegészíted tanári karunkat. Most már értem, miért nyűgözted le az interjúbizottságot a varázsoddal és elszántságoddal a sikerhez. Nos, az idő halad."

Visszafordult a büntetési könyvhöz, és hozzátette.

"Az "osztály" alá tartozó személyzetbe, a "24(a) szabály figyelmen kívül hagyása" és a "Tawse – hat ütés – szoknya fölötti büntetésként – az íróasztal fölé hajolva" lépünk be. Az "igazgató" kezeli, aztán az én aláírásom.

Patrick aláírt egy virág "és végül "Címzett", és itt aláírja. Megfordította a könyvet, Ann felé tolta, és átadta neki a tollat. Ann is aláírta a virágot, és visszaadta az igazgatónak a tollát, miközben kitörölte a bejegyzést.

*****

"Igazgató"

"Igen, Ann"

"Ugye tudod, hogy a következő tizenkilenc fiatal hölgy, a akire büntetsz, látni fogja ezt a bejegyzést. Az egész iskolában lesz az, aminek az alsó részed lesz."

"Igen, így lesz, nem igaz? Nos, ne is törődj vele! Legalább a szoknyád felett volt. A megfelelő üzenetet fogja küldeni. és értékes lecke lesz. Te magad mondtad, hogy nem csinálod meg újra.

A ugratás kezelése jó teszt lesz a tanítási készségekben. Ha valaki túl tiszteletlen lesz, csak küldd el nekem, és én foglalkozom velük, nem tűröm el a megfélemlítést vagy a tiszteletlenséget.

Ahogy most a könyvben van; Még mindig írnom kell apádnak, de elmondom neki, hogy a csintalan lánya milyen jól fogadta a büntetését."

Patrick megint ránézett az órájára. "Jó kegyes, negyed kilenc van, hogy repül az idő! Köszönöm, Ann. Jó volt megismerkedni, isten hozott a St. Winnifred's-ben. Jobb, ha az osztályterembe tart a regisztrációhoz, majd az összeszereléshez. Kérlek, gyere vissza hozzám a reggeli szünetben, és folytathatjuk a kis beszélgetésünket egy csésze tea mellett."

"Köszönöm, igazgató úr, természetesen". Ann a kandalló fölött a tükör felé fordult, ellenőrizte a megjelenését, és gyorsan rögzítette a haját. Magasan tartott fejjel és elegánsan sétálva elhagyta a dolgozószobát. A feneke őrülten szúrt, de a szeme tiszta volt, és ahogy áthaladt a titkárnő irodáján, nem volt bizonyíték arra a néhány könnyre, amelyet kiontott. Ahogy Ann elhagyta az irodát, újra találkozott a szőke hatodik-korábbival, aki az úton haladt be. A lány még mindig a kezében volt a puha piros akta, és ugyanolyan nyugtalannak nézett ki.

Az 1. rész vége

Keny Walters

 non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Miss Ann Smyth első napja a St. Winnifred's-ben: 2. rész - Még több téves személyazonosság

A másik lány.

Anne Smith a forma 6C is nem volt egy jó első nap. Ő is az iskolában volt előző délután, hogy befejezze az adminisztrációt, és beszálláskor beilleszkedjen. Felidézte, hogy visszalépett az útról, hogy helyet adjon egy rózsaszín Triumph TR-7-nek, amelyet az önbizalomban lévő fiatal hölgy vezetett, akit éppen látott elhagyni az igazgatói dolgozószobát. Ennek során majdnem megbotlott egy kis fehér táblán. Gondolkodás nélkül megfordult, és tovább sétált a füvön a főépületek felé. Ennek eredményeként valaki kiabált neki, aki később "Abigail Bright, a fejlány" néven azonosította magát. Szóváltás történt, és Anne kapott egy üzenetet, hogy adja át az igazgatónak az előre megbeszélt találkozóján az osztály előtt a következő napon. Gondosan betette a levelet a piros aktájába, és reggeli után elindult az igazgatói dolgozószobába, így rengeteg időt adott magának.

Amikor megérkezett a titkárnő irodájába, Anne rájött, hogy elejtette a levelet. Feldúlt volt, de a titkárnő azt javasolta, hogy ha visszaköveti a lépéseit, valószínűleg megtalálja. Anne éppen ezt tette, amikor elhaladt ugyanazon magabiztos fiatal hölgy mellett, akiről azt feltételezte, hogy prefektus, és az ellenkező irányba halad, bár nem beszéltek. Anne ezután visszakövette a lépéseit egészen a közös szobájáig, de a levél nem volt ott. Mire visszatért, már majdnem 49 éves volt, és elkésett. Bár a tizenhét éves Anne zavarban volt, és attól félt, hogy még nagyobb bajba kerül.

*****

Az igazgatóval való találkozása azonban késett, mivel Patrick kinyitotta a másik üzenetet az asztalán. Azonnal behívta a titkárnőjét, Miss Nora Blushwellt.

Patrick dühös volt, az új üzenetet a fejlány írta, és előző délután kelt. Anne Smith-t látták sétálni a füvön, és válaszolt, amikor kihívta. Úgy tűnik, az új tanítója félrevezette őt, és az égnél tudomást szerzett róla, amikor 10:30-kor meglátta. Ezúttal a nád lenne a szép fenéken. De előbb fel kellene hívnia az apját. Dr. Waker ezért elkérte a titkárnője apját és a telefonszámát. Ami rajta lenne az aktájában, mint a legközelebbi rokon.

Most elmagyarázta, hogy nem lesz ideje megnézni az új hatodik-korábbit a közgyűlés előtt. Megkérte Nora-t, hogy kérjen bocsánatot a lánytól a nevében, és kérje, hogy térjen vissza a reggeli szünetben, hogy elbeszélgethessenek?

Amikor Anne megkapta az üzenetet, nem tudta, hogy megkönnyebbüljön-e vagy féljen. Legalább nem tudta, hogy késett, de vajon most már képes lesz-e időben eljutni az osztályterembe a regisztrációhoz?

*****

Ann eközben, a feneke még mindig hevesen szúrt, eljutott az osztálytermébe, és átvette az új első korábbiak nyilvántartását. Igazi mosollyal köszöntötte az 1C osztály lelkes fiatal hölgyeit, és csendben és vidáman beszélt, hogy üdvözölje őket. Bevallotta, hogy ő egy új lány a St. Winnifred's-ben, csakúgy, mint ők, azt mondta nekik, hogy együtt tanulnak, és hangsúlyozta, hogy azért van ott, hogy segítsen és támogassa őket, valamint tanítsa őket. Anélkül, hogy azt gondolta volna, hogy a bal kezét a fenekére dörzsölte.

A fiatal tanár mind a nyilvántartást, mind az osztálytermi ülésrend tervét az asztalára helyezte. Ahogy minden lány válaszolt a nevére, Ann kipipálta a jelenléti oszlopot a nyilvántartásban. Ugyanakkor aprólékosan rögzítette minden lány nevét az asztalának a terven elfoglalt helyzetével szemben.

Ann elhatározta, hogy a lehető leggyorsabban megtanulja a nevüket, bár hamarosan rájött, hogy okos hátsó része megnehezíti a koncentrációt. Miután befejezte a regisztrációt, osztályállványa volt, és kettesével követte őt a terembe gyülekezni. Ann hamarosan a megfelelő sorokban ültette őket, mielőtt színpadra állt volna, és elfoglalta helyét a tanári karral. A meglepett Maud Baxter mellett találta magát, aki most rájött, hogy büntetési cédulát adott egy tanártársának, és nem egy új diáknak. Tényleg látta a fiatal kollégáját wince, ahogy leült?

" Szia Ann, hogy ment az interjúd az igazgatóval, nagyon sajnálom a félreértést a levéllel; Remélem, Dr. Waker látta a vicces oldalát."

"Nos, a jegyzet minden bizonnyal egy érdekes találkozóra készült. Nem volt kétségem afelől, hogy mennyire szeretné betartani a szabályokat. Szúróan megdorgáltam, amiért nem tudtam, hogy távol tartom magam a fűtől, és meg kell mutatnom neki, hogy holnap reggelre megtanultam az összes iskolai szabályt. Ennek ellenére nagyon kedves, és megkértek, hogy izzak vele teát a reggeli szünetben."

Nem volt idő többre, mivel akkor mindenki ott állt, amikor az igazgató és helyettese mindketten akadémiai ruhájukat viselték.

A tanév első ülése eseménytelen volt. Miután néhány általános adminisztrációs kérdést a helyettese lefedett, Patrick Waker üdvözölte az új diákokat és a visszatérő lányokat a nyaralásukból. Ezután Ann felállt, és bemutatta Miss Ann "Smyth-with-a-y" -t, mint az új modern nyelvtanárt, aki angolul és németül tanított. Végül emlékeztette az összejövetelt arra az elhatározására, hogy szigorúan betartatja az iskolai szabályokat, félelem és szívesség nélkül, és arra buzdította munkatársait és prefektusait, hogy hasonlóképpen tegyék. "A hölgyeknek nincs kétségük afelől, hogy ha megszegik a szabályokat, fájdalmas következményekre számíthatnak. De ha engedelmes vagy, és a legjobbat nyújtod, akkor Szent Winnifred legteljesítőbb és legtermékenyebb idejében találod meg az idődet."

Az igazgató, majd a személyzet és a diákok jelentkeztek, és Ann eljutott a modern nyelvek blokk egyik osztálytermébe.

*****

Már 9:30 volt, és Ann belépett az osztályterembe, amikor megszólalt a csengő. Fiatal hölgyei álltak, amikor belépett, és elindult az osztály elejére. A fiatal tanár szorgalmasan készült az órára, és be kellett mutatnia a kiválasztott vizsgaszövegeket és az olvasási listát, az óra nagy részét is szívesen használta fel diákjai megismerésére.

Miután bemutatkozott, megkérte az osztályát, hogy ugyanezt tegye. Felismerte a magas szőke szürke öltönyben, hogy ő telt el kétszer útban, és az igazgató. Észrevette, hogy kuncog, amikor Ann bemutatkozott, és megkérte őket, hogy használják a keresztény nevét. A tanár mosolyogva megkérdezte, mi a vicces, és hogy a fiatal hölgy felálljon és bemutatkozzon.

Anne így állt: "Örülök, hogy találkoztunk, Ann. Anne-with-an-e vagyok, Smith-with-an-i. Én is új vagyok itt."

"Nos, Anne, ehhez egy kicsit meg kell szokni, de biztos vagyok benne, hogy kijövünk egymással." Az osztály többi része eseménytelen volt, de Ann fertőző vidámságával a tizenkét lányból álló kis osztály és az új tanáruk nemcsak előrehaladt, hanem élvezte a leckét.

Amikor megszólalt a csengő a lecke végén, minden felállt. A két Anne beszélgetésben találta magát, amikor visszatértek az igazgató irodájába, a tanár mosolygott, és a tanuló kissé nyugtalan volt.

"Mi a baj, Anne? Nem kell aggódnod, hogy Dr. Waker nagyon kedves, és csak meg akar ismerni."

Igen, de tegnap abigail Bright, a főlány rajtakapott, amint átsétáltam a füvön, és ő adott nekem egy büntetési cédulát, hogy vigyem el az igazgatóhoz, amikor ma reggel megláttam. A helyzet az, hogy útközben elejtettem, és bár visszakövettem a lépéseimet, nem találtam. Szóval nincs meg, és elvárom, hogy keresztbe keljen."

"Ó, Anne, nagyon sajnálom!"

"Hogy érted?"

"Nos, amikor úton voltam Dr. Wakerhez, egy botlást tartottam, amit Maud Baxter, a tudomány vezetője adott nekem. Rajtakapott, hogy a füvön sétálok, és azt hitte, hogy egy új hatodik vagyok. Az üzenetet lepecsételték, így nem tudtam, mi az, csak azt, hogy Maud megkért, hogy adjam oda neki, ahogy mondtam, úton vagyok hozzá. Aztán láttam egy másik üzenetet az úton, amit elejtettél, és gondolkodás nélkül felvettem, és neki is odaadtam.

Nem olvasta, amikor elmentem, de mostanra már meg fogja. Én okoztam neked ezt az aggodalmat, és lehet, hogy bajba is kerültél, ami itt a St. Winnifred's-ben valószínűleg meleg alját jelenti."

*****

Reggeli szünet az igazgatói tanulmányban

Ekkor megérkeztek az irodába, és Nora üdvözölte őket, aki mindkettőjüket megkérte, hogy foglaljanak helyet. Nora ezután azt mondta az igazgatónak, hogy ott vannak a kinevezései. Patrick hamarosan az ajtóban ugatott: "Ann Smyth, get here young lady! Van egy csontom, amit ki kell szednem veled!"

Megdöbbent, amikor mindkét fiatal hölgy felállt és követte őt az irodába.

Mindkettőjükhöz szólt: "Mit jelent ez?" Aztán mosolyogva a csinos szőkéhez fordulva azt mondta: "És mi a neved fiatal hölgy?"

"Anne Smith, igazgató, 6C forma, megkértél, hogy lássalak." Kezet rázott vele, majd folytatta. "Kérem, foglaljon helyet, kedvesem, lehet, hogy ön a tanú, amíg én fegyelmi üggyel foglalkozom."

Dr. Waker ezután a bájos barnához fordult. "Ann, azt mondtad, nem tudod, kitől van ez..." Patrick meglengetett a büntetési jegyzéket a fejlánytól. "Hogy ez csak felvigyázás volt, amikor ma reggel a füvön sétáltál. Most azt tapasztalom, hogy előző délután a főlány ugyanerre a dologra húzott fel, ráadásul tiszteletlen volt vele szemben. Félrevezettél, és megérdemelsz vagy további és súlyosabb büntetést, ami a nádat jelentené, vagy elbocsátanának. Már beszéltem apáddal."

A dühös Anne nem engedte volna meg a korábbi találkozó megismétlését, és válaszolt. "Dr. Waker, téved. Még nem találkoztam a főlánysal, nem kaptam tőle üzenetet, nem voltam goromba, és nem fogok újra megbüntetni!"

Anne összeszedte a bátorságát, hogy beszéljen. Felállt. Kérem, uram, Ann, Miss Smyth, igazat mond. Ezt az üzenetet Abigailtől kaptam. Ma reggel akartam elhozni neked, de útközben elejtettem. Visszakövettem a lépéseimet, hogy megkeressem, de Ann megtalálta, miközben ezt tettem, és átadtam. Nagyon sajnálom, hogy a füvön sétáltam, és hogy goromba voltam Abigaillel. Tényleg az vagyok."

“Oh, I see!” He turned to the still furious young teacher and smiled. “My apologies Ann, still no harm done. Take a seat whilst I deal with your namesake, you can be her witness.”

Turning back to the blonde he motioned her to stand before him, on the carpet in front of the desk.

"Nos, ifjú hölgy, nem egy jó kezdet. Mit csináljak veled? Négy szabályszegés a reggeli szünet előtt az első napon. Ez egyfajta rekord lehet."

"Négy igazgató?"

"A füvön járni, goromba lenni a fejlánnyal, ami a jó modor megsértése, szemetelés és az utasításoknak megfelelő büntetési jegyzet kézbesítésének elmulasztása."

A fiatal tanár félbeszakadt. "Igazgató úr, mondhatnék valamit?"

Patrick felsóhajtott. "Ha muszáj, Ann."

"Nem tudná figyelmen kívül hagyni a "szemetelést", és nem kézbesíteni a jegyzetet. Anne véletlenül elejtette a levelet, és fel akarta venni és átadni neked. Aztán felvettem, és odaadtam neked, mielőtt ő is megtehette volna. Ez nem az ő hibája volt. Ebben a tekintetben nem hiszem, hogy bármi rosszat tett volna."

"Nem Ann, nem értek egyet. Anne (egy "e" -vel) gondatlan volt, amikor eldobta a jegyzetet, és ennek a gondatlanságnak köszönhetően, bár megkaptam a jegyzetet, és a nyugtát nem késett, nem kézbesítette, ahogy mondták neki. Az egyetlen dolog, amit a beavatkozásod tett, az volt, hogy megakadályozta Anne-t abban, hogy elfedje gondatlanságát, mivel a szemetelés nyilvánvalóan nem volt tanúja.

A fiatal tanár újra próbálkozott. "De uram..."

"Egy szót sem Ann. Csodálom, hogy a legjobb fényben próbáltad a tanítványodat a legjobb fényben, de az a kötelességed, hogy segíts nekem a szabályok alkalmazásában és a fegyelem fenntartásában. Az ön további beavatkozása nem segít Annnek, de nemtetszését fogja kelteni, és tudnia kell, hogy milyen következményekkel járna.

"De..."

"Ann, komolyan gondolom!"

Ann vonakodva beismerte. "Igen, igazgató."

A Paddy-wacker elmosolyodott: "Jó kislány!" Ezután az aggódó diákhoz fordult. "Bár ez nem felmenti a viselkedését, figyelmen előtt kell tartanom, amit Miss Smyth mond, és figyelembe fogom venni a büntetés odaítélésekor. Azt is tudom, hogy ez az első napod. Tehát a füvön való gyalogláshoz négy ütést kap a papucsból. Az Abigaillel való durvaságod miatt ez nyolc ütésre nő. Végül, ha gondatlanul eldobta nekem a jegyzetét, és nem kézbesítette, további négy ütést ad hozzá. Mivel mind a négy bűncselekményt fel fogják jegyezni, úgy érzem, hogy a büntetést nem a szoknyádon, hanem a bugyidon kell alkalmazni."

Anne megdöbbent, soha nem büntették meg az előző iskolájában, vagy otthon tíz éves kora óta, most ki kellett mutatnia a bugyiját, és az első napján meg kellett csúsztatni az alsóját. Bizonyára volt más lehetőség is. "De igazgató..."

Patrick elnyomta a vigyort, és a legújabb tanárához fordulva: "Ann, kérlek, mondd el a diákodnak, hogy mi fog történni, ha nem fogadja el a büntetését további érvek nélkül."

"Anne, kérlek! Ha továbbra is tiltakozik, Dr. Waker csak növeli a büntetést. Ez lehet több stroke, de nagyobb valószínűséggel ugyanazt a számot jelenti a tawse vagy a nád helyett. Ne aggódj. Az igazgató nem kegyetlen ember, és bár a büntetésed fájdalmas és kínos lesz, hamarosan túljutsz rajta. Személyes tapasztalatból tudom, ahogy hamarosan rá is fog jönni. Ha ez segít, megfogom a kezed, hogy segítsek átvészelni anélkül, hogy felállnék."

A vonzó szőke felsóhajtott: "Oké, megértem, mit kell tennem?"

Patrick halkan beszélt, ahogy felállt az asztaláról, oldalra mozdult, és eltávolítva a papucsot a horogról, megragadta a sarkát a jobb kezében. "Jobb Anne, vedd le a kabátod és a szoknyádat, és hajtsd szépen a székre. Ezután húzza fel a blúzát úgy, hogy tiszta legyen az aljáról, és feküdjön laposan az asztalom tetejére, a kezét előre. Ann körbejár az asztal mögött, és megfogja a kezed. Az egésznek pár perc múlva vége lesz, és vissza tudsz menni az órára." Miközben beszélt, a nyugtalan Anne látta, hogy a papucsot a bal tenyeréhez üti, de mosolygott a bátorításra.

"Igen, uram." Ez tényleg meg fog történni, ő, Anne Smith, 17 éves korában, egy férfi papucsolni fog a knickered fenekén! Megharapta az ajkát, de gyorsan megvált a kabátjától és a szoknyájától, és az asztal fölé hajolt, ahol Ann elhelyezte magát, hogy megragadja a kezét.

Az igazgató most már teljesen az ő "Paddy-wacker" személyiség, ahogy csodálta a kilátást. Anne finom fehér szatén rövidnadrágja csak a zamatos hátának felét fedte le csupasz arccal. A combjai sápadt teteje, a puszta fekete harisnyák gumírozott csipkeszalagja felett is kiemelték. Patrick előrelépett, és beállította a blúz szegélyét, ujjai pedig a bugyija fölé nyúltak. Hátralépett, és a papucsot Anne jobb fenekének csupasz alsó részén pihente. A csinos tinédzser azt mondta magának, hogy legyen bátor, és a tanára bátorítást suttogott.

A tizenkét ütést kevesebb, mint egy perc alatt adták be. Az első három ütés a csupasz húsra keményen érintette a jobb "ülőhelyét", a következő három pedig a bal oldalon lévő egyenértékű pontig. Patrick ezután felváltva alkalmazta a fennmaradó hat ütést a szőke tökéletesen elhelyezett fenekének közepére. Ann látta, hogy tanítványa arca meglepődött, majd fokozta a szorongást, mivel a két hölgy szorosan megragadta egymás kezét. A kezdeti szelíd owws és ouches térfogata nőtt, és könnyek kezdtek folyni, ahogy Anne kényelmetlenül rángatózott. Végre mindennek vége.

Anne-t egy zsebkendővel adták át, hogy megszárítsa a szemét, majd meghívták, hogy álljon fel és öltözzön, miközben az igazgató kitöltötte a büntetési könyvet. Még mindig a vörös fenekét dörzsölte a szoknyája fölé, amikor az igazgató átadta neki a büntetési könyvet, hogy aláírja. Anne szeme kiszélesedett a meglepetés, amikor elolvasta a bejegyzést felette, és ő nézett át a tanára, válaszul Ann vigyorgott szomorúan, és adta neki a saját gömbölyű mögött egy szelíd dörzsölés.

"Igen, ez igaz, de ne merj mondani semmit. Mondtam, hogy Dr. Waker igazságos." Ekkor érkezett meg a teástálca, és a két hölgynek és az igazgatónak csak ideje volt befejezni az italokat, mielőtt eljött volna az ideje, hogy visszatérjen a következő osztályokba. Ahogy a két fiatal hölgy felállt, hogy elhagyja az igazgatót, átadott Annnek egy levelet. "Beszéltem apáddal, és ezt oda kell adnod neki, amikor ma este hazaérsz. Tartalmaz egy üzenetet is, hogy holnap reggel 08:30-kor írjon alá és térjen vissza hozzám, amikor az iskolai szabályok ismeretét is megvizsgálom. Anne, mivel bentlakásos vagy, az apádnak írt levelet ki fogják tenni."

Patrick ezután átadta Ann-nek a saját büntetési cédulát. Most, hogy tudod, mire valók ezek, elvárom, hogy használd őket, amikor szükséges. Azt is meg fogja találni, hogy van egy plimsoll az egyes tanárok asztalának jobb felső fiókjában. Ön jogosult arra, hogy legfeljebb hat simogatóütést adjon be a papucsból a lány szoknyája vagy nadrágja felett. Ilyen esetekben az eljárás az, hogy kitölti a büntetési szelvényt, de jelölje be a négyzetet, hogy elmondja, hogy a büntetés befejeződött. Ezután adja át a szelvényt Nora-nak a nap végéig, és behelyezi a lány aktájába, és frissíti a feljegyzéseit. Kérlek, csatlakozz hozzám a "Top-table"-nél ebédre. Most fusson mindkettejük mellett. Ja, és Ann?"

"Igen, ez az. Igazgató."

"Nincs kifogásom az ellen, hogy kitölts magadnak egy csúszást, ha úgy érzed, hogy a viselkedésed megérdemli. Fenn kell tartanunk az Ön által ismert normákat."

"Természetesen, igazgató úr, észben fogom tartani."

Az 2. rész vége

Dolor ül amet

Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Consectetur

Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Miss Ann Smyth’s First Day at St Winnifred’s: Part 4 – After school – The first day of the rest of her life.

As Anne drove home, the weather still perfect, she ran through the events of the day from the inauspicious start to the successes with her various classes. She would have a lot to discuss with her father and of course, also had his letter from the headmaster to deliver. She would, however, try and get the hour and a half of preparation work for the following school day done first.

She passed through the gates and into the tree-lined drive. Approaching the impressive façade of their Georgian country house, Maplewood Manor, she noticed Peter’s burgundy Jaguar parked next to her father’s Bentley. Entering the front door, and becoming Annabel Plympton-Smythe once more, she hung up her coat. She noticed that the door to her father’s study was closed so, instead of knocking, Annabel decided to have a look in from the terrace.  Standing to one side, where Annabel felt she would not be seen, she saw her father and Peter sitting next to each other smiling. Both held crystal glasses with iced brandy and ginger-ale and, as she watched, they raised them in a toast. Annabel then stepped in front of the window where she knew she would be seen.

The tall glass door was opened and Sir John invited his daughter to enter.

“Hi, Daddy! Hi Peter, what are you doing here? Anyway, whatever the reason, it is a lovely surprise! Are you staying for dinner?” Annabel kissed first her father and then her boyfriend.  She then unfastened her shoulder bag and passed her father the letter to him from Dr. Waker.   “This is for you Daddy. But I have about an hour and a half of homework to do to prepare for tomorrow. Do you mind if I get it out of the way, and then come back and join you about six-thirty, so we can have a chat before dinner?”

Sir John smiled and looked at his daughter, “Of course Bella, run along. Peter and I can entertain ourselves and, when you return, you can tell us all about your first day at St. Winnifred’s. We can also discuss the contents of this.” He held up the still unopened letter with the ‘St Winnifred’s crest’ on the reverse.

Annabel kissed Peter’s cheek as she left via the internal door and he called after her “Don’t be late as I have something I am dying to ask you. Well, several things really.”

Peter Anthony Paul Wollingford, for the last eight months the sixth Earl of Ashington, had known the Plympton-Smythes for fifteen years. An acquaintance which had commenced when Sir John had purchased the neighbouring estate to Ashington House. Peter had always liked and gradually grown to love Annabel, who was only a year younger. Sir John had also been a sort of surrogate father to him during his own father’s long illness and especially after his death.  Fortunately, careful tax planning by the fifth Earl had ensured the Ashington estates were largely intact and protected from death duties. Peter was determined that it would survive into the next generation, although he had yet to formally take his seat in the House of Lords as he cared little for politics.

In addition to wanting to offer his support to Bella, and to hear all about Miss Ann Smyth’s first day as a teacher at the prestigious local girl’s school, Peter had finally decided that he wanted to take their relationship a step further and that this was a perfect opportunity to do so.

He had therefore arranged a meeting with Sir John at 4 PM in order to formally ask his permission to propose marriage to Annabel. Sir John really liked Peter, could see how much the young couple loved each other and knew that each brought out the very best in the other. He had no hesitation in extending his support and wishing Peter every success. He then told Peter of the phone conversation he had had with ‘Anne’s’ new headmaster and hinted that Peter’s bride-to-be may be in need of further punishment that evening.

After refilling their glasses and drinking another toast Sir John picked up the silver paper-knife from his desk, opened the envelope, and read Dr. Waker’s letter out loud. During their courtship, Peter had on several occasions taken the vivacious and charming Bella over his knee for a fun spanking. He could not now escape the vision, now firmly embedded in his mind; of his lovely girlfriend and, he hoped, his future bride, bent over for six with the strap. His initial outrage at the headmaster’s actions had now morphed into envy.

The two men then discussed the part of the letter that had been written after Patrick’s phone call with Sir Peter, but before his meeting with Anne Smith. The headmaster, whilst accepting her father’s ‘advice’ that it was inappropriate for him to punish ‘Ann’ in future, had hinted that she had misled him about previous misbehaviour and deserved further punishment; in addition to promising to advise her father should his daughter misbehave in future.

Sir John then opened his desk and found what he was looking for, a beautifully written paper signed by himself and his daughter dating from fourteen years previously. When Annabel had first gone to boarding school, aged eleven, it had been a big change for her. She wanted to prepare for her new life and had discussed and noted down many practicalities.

Unlike her primary school which had not used corporal punishment, relying instead on sending letters to the girl’s parents advising them of the conduct concerned and asking them to deal with it in the manner that the parents felt would be most effective; her new school was clear that the slipper and the cane would be used if necessary.

Annabel knew that at primary school any notes home invariably led to a discussion with her loving father. John would always give his darling daughter a chance to explain fully what had happened. Then, when, as was usually the case, Annabel was forced to realise that she had indeed misbehaved, he would take her over his knee and spank her. These spankings were usually with his hand, sometimes with his slipper, and always over just her panties.   Afterwards, she always felt very sorry for herself but also cherished and forgiven. When she went to secondary school, she wanted to ensure that she made her father proud of her. She, therefore, asked that, although she was now a ‘big girl’, if ever she were punished at school, or the school sent him a note about her behaviour, her father would talk to her about it and then spank her if she had actually misbehaved.

Sir John sighed; it had been so sweet. Annabel had then been so well behaved that the provisions in the document had never been invoked. He now chuckled, “I wonder if Annabel remembers this? Perhaps we should remind her. She may even agree to amend it depending on her answer to your question.”

It was exactly half-past six when there was a gentle knock on the study door. ‘Miss Smyth’ had completed her preparations for the lessons the following day and had no homework to mark. She was also as prepared as she could be for Dr. Waker to test her on the school rules the following morning. Annabel had even had time for a relaxing shower, which revealed some residual redness and tenderness from her tawsing that morning. Dressed in a peach-coloured soft cashmere roll-neck top, a pleated pale blue three-quarter length skirt, her favourite white silk lingerie, and dainty soft shoes that matched her top, It was a beaming Annabel that answered the call to enter.

The gentlemen stood as she entered and Annabel was guided to an armchair by the fire and invited to sit. She was about to speak when Peter placed the index finger of his right hand gently on her lips. Annabel looked up surprised but expectant. She was completely unprepared for what came next as she found the sixth Earl of Ashington kneeling in front of her and taking her hands in his.

“My dearest, you know that I love you and you have it within your power to make me the happiest man alive. Annabel Frances, ‘Bella’, will you do me the inestimable honour of agreeing to be my wife, my Countess, and my love? His left hand then glided under her chair and emerged with a navy blue and gold ring box from Garrard’s, the crown Jeweller, which he flicked open.  As Annabel’s eyes moved from the exquisite ring, with its beautiful central opal, surrounded by a dozen green garnets which matched her eyes, themselves surrounded by a further eighteen diamonds, and Peter’s expectant face; the sixth Earl realised that he was holding his breath.

Annabel, still holding his hand, stood and extended the ring finger of her left hand, allowing him to slip the ring on as she looked up into his eyes. “Oh Peter, I do love you. Yes, yes, a thousand times, YES!“ The ring was a perfect fit. Peter stood, lifting his new fiancée off her feet as he kissed her tenderly. He then carried her to where her father was now standing and lowered her feet back onto the floor. She hugged her father and showed him the ring as he shook Peter by the hand. Sir John then removed the chilled champagne and glasses that he had hidden behind his desk.  Glasses having been filled they all drank as various toasts were proposed, including ‘To my future son in law’. ‘To the future Countess of Ashington’ and ‘To Miss Ann Smyth, my favourite teacher.’   All finally sat and, at that point, Sir John, encouraged by Peter, asked Annabel to tell them all about her day.

After the lovely girl, blushing, explained about her namesake in the lower sixth, how Annabel had been mistaken for a schoolgirl by a teacher, how she had then been strapped by the headmaster for walking on the lawn, and how she was going to be examined by the head the following morning on the school rules.

Sir John then asked if ‘Ann’ knew what was in the headmaster’s letter. Her father then asked her directly about whether she had also walked on the grass the previous afternoon and if she had misled Dr. Waker as he alleged.  He also pointed out that Dr. Waker had asked him to ‘Take such measures as you consider are appropriate to discourage your daughter from future breaches of the school rules.’

Annabel blushed and put her arm around Peter seeking protection and looked up into his big blue eyes.

With the hint of a smile, but in a tone of mock severity, Peter remarked. “Your father asked you a question, young lady. He deserves an answer.”

“Well, I might have walked on the grass, but I was not caught or told off, that was just a mistake as it was Anne Smith’s note, the girl from the sixth form.”

Peter then picked up the note with the agreement that Annabel had made with her father when she was eleven. ‘Bella, please read out loud the second paragraph.  Her eyes widened. “If I get punished at school, or if the headteacher sends a note home to advise of my misbehavior, then we both agree to discuss the circumstances fully when I get home. If I have misbehaved then we both agree that I will receive a spanking commensurate with the misconduct concerned.”

Sir John then added. “Were you punished at school today young lady?”

“Yes Daddy, but…”

“And did not the headmaster send me a note to advise of your misbehaviour and his concerns about your conduct?”

“Well, yes Daddy, but surely…”

“And does this note say anything about how long it remains in force?”

“Well no, but…”

“So, we will now need to have a chat about your behaviour, do we not young lady?”

“But Daddy, that letter was written fourteen years ago. You can’t mean to … Do you?”

“I most certainly do intend to have this discussion with you and in Peter’s presence. But this will be after dinner. Before we go in, we will join your mother in the drawing-room and give her the wonderful news. We will then phone your brothers and Grandmama, whilst Peter lets his family know about your engagement.

After the celebratory calls had been made and a lovely dinner enjoyed by Peter, Annabel, and her parents; it was after nine-thirty when they finally got up from the table. Sir John had invited Peter to stay the night, an offer that was gratefully accepted, and he was shown to a guest room immediately adjacent to Annabel’s room.

“Now Annabel, we have to finish our discussions in my study, young lady. Peter will join us shortly and we will jointly determine how to deal with your misbehaviour.”

“Right young lady, what do you have to say for yourself? Can we not expect a teacher to set an example for her students in obeying the school rules?”

“Yes, Daddy, I’m sorry that I let myself down, and that Dr. Waker needed to phone you and punish me. I also let you down and realise how disappointed you must be.”

“Is this the sort of behaviour that Peter is entitled to expect from his fiancée?”

“No Daddy, I’m sorry Peter.”

“Have you been naughty Annabel?”

“Yes Daddy, I suppose I have”

“And what does the paper that you signed say that you wish to happen now.”

“I agree to get a spanking commensurate with my misconduct.”

“And what did Dr. Waker decide was the appropriate punishment?”

“Six strokes of the tawse over my skirt. He then said that I was to memorise the school rules by tomorrow morning.”

“Well, as we do not have a tawse, I think that six with your riding crop would be appropriate. Go and fetch it and also your copy of the school rules. After I have punished you, as Peter has volunteered to care for and cherish you for the rest of his life, I will hand you over to him.  Peter will, after tonight, be responsible for keeping you in line. You will both, therefore, make a declaration at the bottom of the letter that you and I previously signed. You will then raise your skirt and go over Peter’s knee. Peter will then ask you questions on the school rules which you tell me you have now committed to memory. Every question you get wrong will earn you two spanks as Peter tells you the answer, before continuing. After you have been through the rules you will be re-examined on those you got wrong until you succeed in going through the whole book without a mistake. Peter will then comfort you and you will be forgiven and cherished.”   

Annabel, looking apprehensive and blushing somewhat soon returned. She handed Peter her copy of ‘St Winnifred’s School Rules’ and her father the riding crop.  Then, without a word, she bent and touched her toes.

Sir John, looked with admiration on his daughter, and addressed her pretty bottom, beautifully draped in the soft pale blue fabric, with the crop. Six times the crop whistled through the air and thwacked across the delightful derriere and six times Annabel yelped with the frightful sting it ignited in her still tender bottom. Determined to make both her father and Peter proud of the way she handled her punishment, Annabel remained stoically in position with her fingertips not leaving the soft peach-coloured satin fabric of her dainty slippers.

When invited to stand, Annabel was hugged tightly by both gentlemen and congratulated on taking her punishment so well. Sir John then sat at his desk and wrote the formal engagement announcement for ‘The Times’ to be submitted the following morning.

Peter led his beloved to the chesterfield and positioned her over his knee with her head on the cushion to his right and her bottom perfectly presented. He raised her skirt and placed the copy of the school rules on the small of her back.  He was slightly concerned to see the red wheals that the crop had made displayed where her bottom was not fully covered by the elegant white silk knickers.  Peter started asking his questions and was relieved when Annabel showed that her study was paying off and even more so when Sir Peter rose and bade them both a good night, closing the door behind them. 

It was some forty minutes later that, having finally demonstrated comprehensive knowledge of the rules, and having received a total of thirty moderate spanks on what Peter considered the most perfect of posteriors, the sixth Earl of Ashington carried his fiancée most gently to her bedroom. A similar period was spent lovingly comforting his beloved and tending to her very red bottom before they both fell asleep in each other’s arms.

Meanwhile on the desk in the study lay a note ‘Sir John and Lady Pamela Plympton-Smythe, of Maplewood Manor in the county of Dorset, have great pleasure in announcing the engagement of their only daughter Annabel Frances to Peter Anthony Paul Wallingford, the Sixth Earl of Ashington’.  

The end

Dolor ül amet

Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.

Consectetur

Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Lorem ipsum headerum

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.