Vélemények

Kedves Úrnőm

Ha az emlékezetem nem csal meg, még az első megkeresésem is azért történt, mert az a részlet nagyon tetszett és szerettem volna a folytatását is elolvasni. Amikor pedig megkaptam tőled, ezt ezúton is újra köszönöm Úrnőmnek, azért kértem az eredetit, mert szerettem volna a maga teljességében újra elolvasni. Ennek az okait alább részletezném:

1, A fő oka, hogy a műved nekem többet adott a legtöbb hasonló témájú írásnál. Mert maga a történet önmagában is olvasmányos és élvezetes. A fenekelések kellemes fűszere nélkül is. Egyszóval üdítő volt olvasnom, nem kellett előre tekernem a szöveget az általam különösen kedvet részekhez. Amint ezt sok más írásnál megteszem.

2, A büntetések, jól és hitelesen illeszkednek a történéshez és a leírásuk is az ízlésem szerint való. Tetszett, nem higítottad fel a leírást, a vessző vagy más fenyítőeszköz hangjának utánzásával. Vagy egy-egy büntetés összes ütésének megszámolásával. Pedig ezzel az eszközzel, a legtöbb hasonló írás szerzője gyakran él. Néha úgy tűnik, mintha karakterszám alapján fizetnék őket

-Megjegyzem, sohasem értettem, miért kell egy verés leírását hangutánzó szavakkal, vagy a kapott összes ütés számolásával megtörni. Szerintem elég, ha egyszerűen utal a szerző a verés nagyságára vagy az ütések számára. Ilyenkor a kevesebb, több. Arról már nem is beszélve, hogy a számolásnak, igazából csak a judical típusú fenyítések esetén életszerű. Ahol a büntetés elszenvedője eleve tudja, hány ütést kap majd. Legalábbis én így vélem.

3, Aztán itt van a játszódó történés ideje és helye. Azok a fenyítések a kedvenceim, melyek olyan korban vagy helyen fenyítenek meg valakit ahol, vagy mikor ez életszerű és hihető. Értem ez alatt a múltban, (esetleg a jövőben) játszódó történeteket, Illetve a jelenben, Szingapúrban vagy a közel-keleten, Afrikában, esetleg a közelmúlt Angliájában, bentlakásos iskoláiban történik fenyítés. A  jelenben lezajló fenti büntetéseknél az első esetben az a bajom, hogy azok az én ízlésemnek túl durvák, a második estben meg túldramatizáltnak érzem a „legjobb hat” nádpálcaütés köré szőtt félelmet, mintha valamilyen elviselhetetlen kín lenne az. Ezeket figyelembe véve, nagyon jónak éreztem a XVII századi Franciaországot színhelyként. Nagyon a kedvemre valók voltak a büntetések mértéke és indoka. Csodálom a mértéktartásodat, abban is, hogy amikor Desirée-t elfogja Le Batard és az ”emberek büntetésére” ítéli már az első ütés által kiváltott sikolyának hangjára jön a segítség és nem kell elszenvednie a falu lakóitól a büntetést. Pedig írói oldalról ez egy könnyű siker lett volna.

-Bevallom, ha én írom minden bizonnyal elkövettem volna ezt a „hibát” Mi több néhány évvel ezelőtt el is követtem. Mikor egy velem valóban megtörtént esetet írtam meg. Amelyben a ténylegesen kapott büntetés leírása mellett, További fikciókat is bele írtam és a ténylegesnél lényegesen nagyobb ütésszámot jelöltem meg (25 ütés helyett 180-at) Egy oldalon később találkoztam az írásommal, és az arra adott hozzászólásokkal. Finoman fogalmazva is lesújtóak voltak a vélemények és a legtöbbjük teljes joggal. Volt azonban egy amely megmosolyogtatott. Ebben azt írta rólam a kommentelő, hogy „látszik, hogy az írója soha sem kapott az éltben fenyítést, mert különben nem írna 100 ütés feletti vesszőcsapás elszenvedéséről” De mind ettől eltekintve is be kellett látnom, hogy az íráshoz több kell, mint a szókincs és vagy az összeszedett gondolkodás. Még akkor is, ha (részben) megtörtént eseményeket igyekszik visszaadni az ember. Azt, hogy mi kell azt nem tudom. Persze ha tudnám, akkor írtam volna még. Ugyan nem tudom mi kell hozzá, de ha olvasok valamit, akkor érzem, ha megvan az a plusz és nálad Úrnőm éreztem ezt a többletet, már az előtt, hogy a szolgáddá tettél volna-

4, Végül pedig határozott tetszett, a műved történelmi és ténybeli megalapozottsága, mint például a Mózes ötödik könyvéből vett idézet. Ami, utánanéztem tényleg illik ide

Most jön, ami szerintem téves, legalábbis a legjobb tudásom szerint:

1, A tudomásom szerint a XVIII századig a nők nem hordtak, a mai bugyihoz hasonlító, alsóneműt. Akkoriban egy hosszú hálóing szerű volt a módi

2, Thököly Erzsébet és Thököly Imre között én nem találtam rokoni kapcsolatot, bár ezt betudhatjuk Jean Baptiste tévedésének is.

-Elismerem ezek a tévedések nem túl relevánsak, de nagyon szerettem volna valami hibát, hogy ne tűnjön az írásom túlzottan szervilisnek. Sajnálom, de nem találtam más kivetnivalót a művedben és ez nem ajnározás csak az igazság. Azt meg tudod, hogy szolgádként nem hazudok neked semmiben. Így az is az igazsághoz tartozik, hogy a többi szereplőről nem tudom, hogy valós személyről mintáztad őket vagy sem. Ezért nem néztem utánuk. Ha ezt felrovod nekem, akkor vállalom, ami érte jár, amit írtam azt úgy is érzem.

BGYT